2006. augusztus 21., hétfő

Tűnődés az út felén

Messze van még, míg végrendelkezem,
ügyvéd, jogász kerüljön el.
Remélem, megőrzöm józan eszem,
s úgy megyek majd - ha menni kell.

Fejem fölött a ház minden érték,
a többit szívembe rejtem,
s mielőtt az ég rám hunyja a szemét,
titkom fiam elé teszem.

Nézd, ez minden, mit neked adhatok,
megannyi molyrágta emlék.
Percek, órák, éjek és nappalok,
s a szép, nem feledett mesék.

S a versek, szavak gyönyörű tánca,
legyen tiéd a sok kötet.
Regények, sorsok világra tárva,
szeresd tovább a könyveket.

Aztán az igaz, miből csak egy van,
nem enyém, tied vagy övék,
nincs értéke pénzben vagy aranyban,
de kell az egyenes derék.

Mit rá hagyok, csupa elkopott szó,
számos régen unt gondolat,
de majd ha itt a nap, az utolsó,
átadom mind egy perc alatt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése