2016. október 29., szombat

Ima helyett


Elrepültél, itt maradtál,
november volt, s mintha volnál.
November volt, épp egy éve.
Nem öltöztem feketébe.

Mint a szívem, üres az ég,
imáim csak hitvány klisék.
November volt, elfújt, elvitt,
kevés most az egyistenhit.

Ne sírj, Édes, nem siratlak,
odafentről lekacaglak,
leszakítlak - éljen, ki holt.
November van, november volt.

2016. október 27., csütörtök

Költők a télben

Novemberben, mikor a városon 
féltérdre ereszkednek a szürkék, 
a kedély lesunyt fejjel eloson 
s a háztetőkön kuporog az ég,

magasra nyúlik a költők keze, 
s elcsípik nekünk a szökő Napot, 
hogy a temetőjáró fekete 
kendők és frissen porolt kalapok

kifényesedjenek, mint a reggel 
vagy az eső verte esti utcák, 
és átmossák lelkünket a verssel, 
hogy bennünk a telet újraírják.

2016. október 17., hétfő

Széljegyzet

Tudod, ez a könyv nekem gyermekem.
Ma még újszülött és jó szagú,
nekem mégis csuparánc világegyetem.
Lapjain évek, évszakok, percek
öröme táncol és bánata reszket.
S a sorok között…?
Ott bújnak meg a legnagyobb csendek.
S a gyermek,
e tizenéves csecsemő elindult,
billegve jár, hátra-hátranéz,
s ahogy megfeszül köztünk a köldökzsinór,
szívem egyszerre pehelykönnyű
és ólomnehéz.

Hiszen oly apró, védtelen,
mint verébfióka, ki sasok közé pottyant,
s fejét behúzva várja,
ízekre a nagyok mint szedik.
Gyermek még, született félárva,
ki csak anyjának hiszi el, ha mondja:
szeretik.
De megy, tétován bár, de lépked,
és viszi magával óvó tekintetem.
Egy nap majd talán képes leszek rá
és végleg, örökre elengedem.

2016. október 10., hétfő

Másképp

Nem jobban, csak másként.
Ma már nem hatalmas láng ég.
Pont elég ajándék,
hogy ágyba hozod a kávét.

Nem szebben, csak máshogy.
Összeadódtak az álmok.
Nem egy, de van száz ok,
hogy a te szemeddel látok.
Nem sokkal, csak éppen,
de ősz lett egy nyári képen.
Nem jobban, mint régen.
Csupán másképp-szeretésben.