2009. május 23., szombat

Gondolataszály

Lassan visszasírom színeit az ősznek,
mert megihlettek, mint tájfestőt az őzek,
ahogy a tisztáson riadtan megállnak,
majd elnyelik őket az erdei árnyak.


És évről évre szóra bírtak a telek,
a magamra húzott, didergő reggelek,
s a decemberi éj kútmély sötétkékjét
láthatatlan lények verssorokra tépték.

 

Most nyár jön, forró és gondolataszályos,
bilincsbe ver, akár levegőt a város,
s a hajnali szél hűvöse hordja szerteszét
százszor megírt mondatok ördögszekerét.

2009. május 14., csütörtök

Túlragozott négy sor

Én már nem lehetek meztelenebb ennél -
az évek során csontig vetkőztem Neked.
Hogyha olykor puhán két karodba vennél,
tán fel is sebezném elfelejtett kezed.

Elfelejtett kezed tán fel is sebezném,

hogyha két karodba vennél olykor puhán.
Vetkőztem Neked - csontig - az évek során,
meztelenebb ennél már nem lehetek én.

Két karodba hogyha puhán vennél olykor,

fel is sebezném tán kezed. Elfelejtett!
Csontig az évek során Neked vetkőztem.
Ennél én már nem lehetek meztelenebb.

2009. május 8., péntek

Hiábavaló vers

Ki kéne írnom magamból a csöndet,
a garatomban fuldokló szavakat,
azt a csöndet, ahogy csak a vers hallgat.
Profi gyilkos - lassan, hangtalan öl meg.


Mint az adagolt arzén, észrevétlen,
fájni se fáj, csak apránként felzabál.
Minden szószegett nap újabb kis halál.
Csitt! Úgyse hiszek semmi érvelésben.