2017. április 29., szombat

Anyák napja elé

Elsodornak emlékedtől olykor
az egymásra hágó hétköznapok.
Az élet sokszor elfeledteti,
milyen régóta nélküled vagyok.

Ám a szavak rendre megkeresik
a hozzád vezető egyik utat,
bicegve is elérnek a rímek,
és feléd repül minden gondolat.

Amit nem mondtam el, versbe írom -
ki másként nem tud, így mormol imát.
A május is esőkkel érkezik,
hogy frissen várjanak az orgonák.

2017. április 18., kedd

Látom: esik

Édesanyám haját mossa,
fején tarka-barka turbán,
őszt az áprilisba lopva
táncol át a csöndes utcán.

Úgy kacag, majd’ beleszakad,
fejéről lehull a kelme,
a kertemben körbeszalad,
futna felém, megölelne.

Elcsúszik vizes fűben,
látom: esik, zuhan, zuhan…
Égre nézek egykedvűen:
óvó kezed hol volt, Uram?

2017. április 11., kedd

Ki itt belépsz

Ebben a házban mindig
tavasz van.
Ha bejössz,
dobd le téli gönceid,
s rosszkedved koszlott
rongyait hagyd
bátran a küszöbön.
Hogy mi fáj,
mi’ bánatot hurcolsz,
ahhoz nincs közöm,
de ha fáznál,
megölelheted
a Napot 
odabent.


*

Fotó: Dudás Ágnes

2017. április 10., hétfő

Távirati stílus

Marika. Sajnálatos.
Létszám. Leépítés.
Köszönjük. Mindent.
Ne sírjon. Megértjük.
Bármikor. Örömmel.
De hát a létszám.
Stop.

*

Fotó: Dudás Ágnes

2017. április 8., szombat

Gyarlóság

Ne akarj megszülni újra,
magad kedvére jónak!
Hibáim nélkül
csak test volnék,
sodródó, árva csónak -
annak se szép.
Csak magzatként
voltam vétlen,
makulátlan.
Engedd, hogy tévedéseim
magamnak örökre
megbocsássam.

*

Fotó: Dudás Ágnes

2017. április 7., péntek

Álomváros

A felhők felett éjjelente
felbukkan egy város sziluettje,
körötte halvány
szentjánosbogár-csillagok:
milliónyi apró
álomtöredék.
S hogy fáradt elméd
elringassa az ég,
míg alszol.
egy-egy csillag 
gyöngéden felragyog.

*
Fotó: Dudás Ágnes


Enyészet

Tudom, 
egyszer elvisz majd
egy őszi nap.
Úgy hullasz le rólam,
mint fáról a nyársirató, pödrött,
őzbarna falevél.
Elsodor tőlem az idő,
s emlékeinket apránként ellepi
a makacsul szitáló,
csöndes, szeptemberi eső.


*
Fotó: Dudás Ágnes


2017. április 6., csütörtök

Báb

Foglyul ejtett hosszú némaságod.
Mint áttetsző báb, úgy feszül rám a csend.
Mondj valamit,
hazudj akár,
csak ne hagyj magamra idebent.
Szavaidtól újravajúdnám
egykor volt, gyönyörű
szárnyaim.

*
Fotó: Dudás Ágnes


2017. április 5., szerda

Meddő ígéret

Vártalak.
Ígérted,

egy régvolt tavaszból érkezel.
Néztem, ahogy ciklikusan
araszol a forgalom:
tavasz,
nyár,
ősz,
tél
és újra tavasz.
Maradásra bírt a napfény.
Kétszer semmi sem ugyanaz.

Fotó: Dudás Ágnes

Lila nyár

Elmerülök
egy régvolt nyárban,
hol derékig levendulában
talált ránk nap mint nap az alkony.
Kacagtunk, teli torokból,
egymásra tárt, dübörgő szívvel,
apró, mezítlábas,
csicsergő gyermekek.
S hogy pántlikás, napszítta kalapom
út közben valahol
elveszett,
rajtad s rajtam kívül
nem fájlalja senki.

*

Fotó: Dudás Ágnes

2017. április 1., szombat

Fasor(s)ok

Hársillatú éjjelek, parkban nyír, kocsányos,
magról növeszt életet a betonszürke város.
Ma gyönge gally, alig-ág, holnaputánra fácska.
Szárba szökken a világ, ha vigyázol a fákra.