Érzelmeimet
karakterekbe terelem.
kezes bárányként
simul tenyerembe
a mobilizált szerelem.
Írástudatlan vagyok,
de a betűket ismerem,
szépen muzsikál
újratöltött
szívbillentyűzetem.
Néha lemerülök,
de sose túl mélyre,
lélekbúvárruhám
pár évre tisztítóba téve.
Sírásszakértőként sablonba
teszem néhány könnyfakasztó,
édes üzenetem,
jól jöhet még "magányos
vadász" hétvégeken.
Azért túl sokat sosem
köntörfalazok,
könnyebb leverni később
a vékonyan felkent
vakolatot.
Sms-emondó volnék
vagy mi a szösz.
"Hhideg az ágyam -
maradsz vagy jössz?"
2005. május 26., csütörtök
2005. május 20., péntek
Villanás
Parányiak vagyunk, létünk
a mindenségben oly' csekély.
Elveszünk a nagy egészben,
nyomunk se marad, nincs esély.
Csillagok és bolygók között
magába nyel a végtelen,
Csak egy villanás az élet...
Nem változtat a lényegen.
a mindenségben oly' csekély.
Elveszünk a nagy egészben,
nyomunk se marad, nincs esély.
Csillagok és bolygók között
magába nyel a végtelen,
Csak egy villanás az élet...
Nem változtat a lényegen.
Mélyrepülés
Fekete egünk alatt mélyrepülésed
kétségbeesetten követem, vergődő
szárnyaidat mégsem éri el két kezem.
Ég és föld között, mint szédült, riadt madár
zuhansz, s én zuhanok veled töretlen,
felhők mögül vicsorog ránk a
szárnyaszegett szerelem.
kétségbeesetten követem, vergődő
szárnyaidat mégsem éri el két kezem.
Ég és föld között, mint szédült, riadt madár
zuhansz, s én zuhanok veled töretlen,
felhők mögül vicsorog ránk a
szárnyaszegett szerelem.
2005. május 11., szerda
Fák vagyunk (Pethes Mária költőbarátomhoz)
Két tőről fakadtunk, s lám, lombjaink
Egymásba nőttek eltéphetetlenül.
Kívül tép a szél, de madárdal szól
Itt mélyen, leges-legbelül.
Ha zúg az erdő, farkasok ha jönnek,
Vagy balta éle csap kérges húsunkba,
Csak összefonjuk erős ágaink,
S nem omlik össze a büszke korona.
Fák vagyunk, barátom, s az égig érünk,
A napot is elérjük, hogyha kell.
Most vihar van. Veszett ma a világ.
De te fa vagy. S a fák sosem adják fel.
Egymásba nőttek eltéphetetlenül.
Kívül tép a szél, de madárdal szól
Itt mélyen, leges-legbelül.
Ha zúg az erdő, farkasok ha jönnek,
Vagy balta éle csap kérges húsunkba,
Csak összefonjuk erős ágaink,
S nem omlik össze a büszke korona.
Fák vagyunk, barátom, s az égig érünk,
A napot is elérjük, hogyha kell.
Most vihar van. Veszett ma a világ.
De te fa vagy. S a fák sosem adják fel.
2005. május 10., kedd
Kék szerelem (egy szerelmespárhoz)
Egymásba bújó, lázas tekintetükben
egy új világ ősrobbanása reszket.
Vajúdva szülik meg rég vágyott csillaguk,
a sors tenyerében felsír a kezdet.
*
Kéklő bolygó, kéklő álmok
kék szívemmel nálad járok.
Kék óceán, kék remények,
kék egünkre nekünk festek.
Palettámon te vagy a kék,
tengeredben elmerülnék.
Víz, madarak, kontinensek,
kék a távol, nem felejtlek.
Összefutnak kék útjaink,
újra várlak, megint, megint.
Eljössz majd egy kék hajnalon,
s könnyeidet lecsókolom.
2005. május 9., hétfő
Ébredés
Álomittas
párnám arcomra
karcolta
az éj színes képeit.
Ráncaink
összemosódtak kicsit,
a gyűrött valóság csak lassan
simul
a reggel tiszta tükrébe.
Elfutó
álmaim még halványan
látni
vélem, s míg ereimbe
életet
pumpál az ébredés,
szobám
falába fénylő árkot vés
az
aranysárga virradat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)