Parttalan szavak

Az idő a költőt lecsendesíti.

Elnyugszik, mint ár végeztén a folyó.

Hisz’ oly jó a mederbe visszatérni,

ahol egykor csupán szendergett a szó.

Ott csend van. Lapos kövek csiszolják az

egymáshoz koccanó gondolatokat.

Ott nincs nyárlobogás, tél, ősz - csak tavasz.

S minden betű a kezdethez csalogat.

A szavak özönéhez, mik kéretlen

jönnek, s verssé gyűlnek egy-egy rím körül.

Örvény van akkor talán a lélekben,

hogy kifordul a mély, s felszínre kerül.

És évek, emlékek vetődnek partra:

fájások, harag, gyönyör és félelem.

Az embert a költészet kitakarja,

akkor is ruhátlan, ha nem meztelen.

Aztán idővel az írás megszelídül,

szemérmes lesz, nem kiált mindent versbe.

Ezen a folyón a könnyű elmerül,

s ami nehéz, azt a jóisten verje.

Üzenet sípszó után

Vagyok. Általad lettem. Úgy illene hát, 
hogy a meddő, elpislogott könnycseppeken 
ne csak hébe-hóba fürösszelek át.

Veled kéne gondolnom e forró nyárban, 
vagy emléked ölelve reszketnem kéne, 
épp úgy, ahogy a halálodban fáztam.

Mit ér a ködkép, mi átszalad a percen, 
s Téged felidézve fájón torkon ragad? 
Mit ér e délibáb a nélküledben?

Mit ér a gyötrő-zajgó lelkiismeret, 
arcod villanása reggel, tükrömön át? 
S onnan tudod-e, itt téged ki szeret?

Árnyék-szonett

Bolond ez a nyár, ki- és betakar,

felhők között bújócskáznak a rímek.

Dalomat elmossa egy zivatar,

míg az ihlet fölé sátrat kerítek.

Szél kapja fel kámfor szavaim, de

Téged szeret a szaladó gondolat.

Lám, beleír minden költeménybe,

s itt vagy már velem a napernyő alatt.

Milyen banális - égszínkék az ég.

Mondd, való-e nekünk így szeretni még,

vagy mert őszülünk, hát titkolni kell?

Ez a pillanat most pont arra elég,

hogy eltűnjön felőlünk az árnyék,

s hogy ne lehessen pótolni semmivel.

Költői kérdések

Faggatom a múzsát: ugyan mondja meg, 
mikor tőlem lelép, miért és hova megy?

Mi dolga van, ha nő? Tán shoppingolni jár? 

Vagy elutazik oda, ahol dúl a nyár?

Gyereket nevel vagy tán randevúzik épp? 
Piacon kódorog fád családanyaként?

És mi van, ha férfi? Hetekig meccset néz? 
Tőzsdézik? Esetleg titokban tengerész?

Olyankor csajozik? Vagy sörözik otthon? 
Beszippantotta egy modellvasútmozdony?

Faggatom a múzsát: amikor lelécel, 
tényleg dolga van, vagy valójában szégyell?

S ha rendre visszatér, miért teszi mégis? 
Valahol elunta és jó vagyok én is?

Ha nő, ha férfi – egy: huzat a házamon; 
rám tör, aztán elhagy, s mindig megbocsátom.