2021. május 31., hétfő

Parkinsonett


Talán a sors, talán a genetika,
talán csak találgatnak a doktorok.
Nem tudja se Kína, se Amerika.
Kétszáz éve kutatják, hogy mi az ok.

Gyógyíthatatlan, vagyis rentábilis,
s a beteg is sejti, hogy jobb sose lesz.
Illúzió nincs, a képlet nem hamis,
a kór végül mindenkit ágyhoz szegez.

Te meg csak toporogsz tehetetlenül,
hisz aki hegyeket vitt el a vállán,
most csak egy test, kire rá se ismersz már.

Ketten vagytok, mégis olyan egyedül.
Egymás kezét fogva is fél-félárván,
vigaszod csupán, hogy van, ki hazavár.

2021. május 25., kedd

2021. május 23., vasárnap

Ázott, pünkösdi vers

Idén a május csupa szomorú eső,
bánatos a kert, mint egy öreg temető,
a pünkösdi őszben rozsdálló orgonák
elnehezült fejük lábamhoz bókolják.

A tócsák tükrében tetszelgő fellegek
napsugarak helyett könnyeket legelnek,
s míg összes keservét földre sírja az ég,
nehéz benne hinni, hogy lesz még csodakék.

Meglassult a tavasz pezsgő szívverése,
hatvanat se ver a hátán heverészve.
Míg nézem bánatát az ablakomon át,
kiáztatja versemnek utolsó sorát.

2021. május 17., hétfő