A vers, mint a gyermek, felcseperedik.
Újszülött, tejfogú – majd egy nap messzire megy.
Hol bő, hol szűk az épp aktuális sikk,
a költőnek - ha az -, ez igazán egyre megy.
Hisz’ a szép, tudható, sosem hibátlan,
akárcsak minden, ami életre vajúdott.
Erős vagy gyöngécske versgyermek fogan,
mikor felsír, megszelídíti a világot.
