2014. december 30., kedd

Horgolt sorok

Ha egymásra horgolnám a verseimet,
mindig ott összeöltve, ahol épp elsza-
kad a rólam szóló végtelen történet,
mindegy lenne, hogy olvasom, vice versa,

az időben visszafelé araszolva,
vagy az elsőként leírt bizonytalan sortól,
mára hatalmas, meleg takaróm volna
megszámlálhatatlan, ezer színű szóból.

És fagyos, téli napokon, mint ez a mai,
megkeresném benne a legforróbb nyarat,
egy júliusi strandolást, vagy valami
augusztus végi éjszakából itt maradt

hullócsillagos (rém közhelyes) emléket,
főznék egy jó erős feketét, és talán
észre se venném, hogy szilveszter éjfél lett,
és már nem fázom a holnaptól igazán.