Engem vonz a távol, az idegen,
az ismeretlen vidék szűz varázsa.
Mennék gyalog, vagy zörgő síneken,
hajnalidőn vagy sűrű éjszakába'.
Vár rám New York, London és Lisszabon,
a Loire partja és a skót hebridák,
hegyeket és a tengert álmodom,
s nem láttam még a szépséges Veronát.
Nekem nem fájtak még kilométerek,
nem sírt értem soha még az otthon,
én csak mindig futnék, mint egy kisgyerek,
messze mennék szertelen-szabadon.
Ó, honvágy, bár bújnál meg szívemben,
abból tudnám, túl messzire mentem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése