2014. augusztus 6., szerda

Cselédlépcső

az udvarban balra
egy macska járta út
falán rozsdamarta
ásatag falikút

rég kiszáradt emlék
illan mint az éter
vallomások helyén
penészgomba térdel

mállik a képzelet
akár a vakolat
szaladó lépteket
les meg a gondolat

selyemsuhogás- és
illatfelhő-mámor
érzéki tévedés
rabol el a mából

s erőtlen az elme
felfogni az időt
elfogyott türelme
száz évvel ezelőtt

2014. augusztus 3., vasárnap

Papírhajók

Már nem számolom a hetekké gyűrődő,
fölém magasodó hallgatag napokat,
a hűtlen szavak néma menekülése
minden rímet papírhajóvá hajtogat.

Elúsznak tőlem vagy vad örvénybe vesznek
e lélekemésztő, gyönge lélekvesztők,
míg rabló sirályok rikoltoznak partra
vetett, vérző verskezdeményeim fölött.