Fiam, szemed tükrében hadd nézzem magam,
hadd higgyem, ez a foncsor nem torzít sohasem.
Ahogy Te szépülsz, én úgy hervadok lassan,
kezedben egy szép nap elfér majd a tenyerem.
Nézz reám, apránként én leszek a gyermek,
s Te, kivel a létnek megannyi dolga van.
Még kezed az enyémben, még én vezetlek,
de tekintetedben már ringatom magam.
2008. november 30., vasárnap
2008. november 29., szombat
Kimondatlan
Tudod, sokszor magamnak se,
pedig egymásnak de hányszor!
Lassan kéne vallani - be,
vagy színt. Nos, legalább mától.
Mert legalább magunknak ne,
ha már a világnak nehéz.
S látod, én se írom versbe -
nem bírja, 'mit a józan ész.
pedig egymásnak de hányszor!
Lassan kéne vallani - be,
vagy színt. Nos, legalább mától.
Mert legalább magunknak ne,
ha már a világnak nehéz.
S látod, én se írom versbe -
nem bírja, 'mit a józan ész.
2008. november 20., csütörtök
EGYség
Mi úgyis, végleg összetartozunk már:
én vagyok a sín, te meg vagy a sín-pár.
Sok a teher, ránk feszül a sors-vagon.
Hadd dübörögjön! Belőled hallgatom.
én vagyok a sín, te meg vagy a sín-pár.
Sok a teher, ránk feszül a sors-vagon.
Hadd dübörögjön! Belőled hallgatom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)