Huszonegy év

Huszonegy év után hogy mondjam el,
mit számtalan módon megvallottam már?
Mi az, mi felér az üzenettel,
hogy Veled az óra visszafelé jár?

Mert arcomon hiába több a ránc,
szememben a fény még mindig a régi,
s tán fakóbb kicsit e régi románc,
szívverésem a tiéd még eléri.

Minden emlék drága kincs lett, érték.
Hisz’ a gondok is kettőnk vállát nyomták,
s a jók is a mi utunk kísérték.

Huszonegy év voltaképp bizonyság, 
hogy kettőnket az égiek szerették -
s megsúgták, hogy szeretni is fogják.

Fruska-hit

Bennem örökké hajnalodik.
Ha rá is száll olykor szívemre az éjjel,
szétszórva pisla csillagait,
nem bír el a felderengő reménnyel.

Hiszen bennem örökké virrad,
s fruska-hittel ugrom át a hegyeket,
ha volt seb, mit lelkembe írtak,
nyoma sincs már, mind régesrég behegedt.

Mert azt üzenik a reggelek,
hogy minden nap elkezdődik valami,
s ha olykor álmokat temetek,
a zuhanást úgyse lehet hallani.

Anyám rózsái

A régóta  nyelvemre kövült szavakat
szinte lerobbantja az emlékek sava,
hogy nincs, kit kazalnyi virággal köszöntsek,
hogy már az idő foglya az odahaza.

A mécses imbolygó, fáradtsárga színe
tearózsák illatát idézi elém,
s belémmar, hogy az ég ma pont annyira kék,
mint az erek folyói anyám kézfején.