Csöndes vagyok, akár egy bombatölcsér,
ostrom után görcsbe rándult város,
némább vagyok a novemberi ködnél,
tán még lélegzetem is halálos.
És jó ideje nem bírsz szóra te sem,
csak sodródsz velem, mint az évszakok,
légüres a tér bennem s körülöttem,
csak suttogni tudom: hé, itt vagyok...
