Puhán és csöndben illan el a perc,
itt hagy az emlékek romjai közt.
Lobban, mint láng, ha az égnek ered,
lebegő pernye a parázs fölött.
Akár a szellő, úgy szalad messze
nélkülem a meg nem élt varázslat,
ajtó csukódik, halkul a zene,
távolról int a tegnap a mának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése