Árnyékszerelem

Valahol ott vesztettük el, azon az úton,

ahol már árnyékaink sem simultak egymásra.

Lehajtott fejünkön egy pillanatra megpihent

egy régi érzés tovasuhanása.

Egykor egymáshoz igazodó lépteinkben

megbotlott a közénk ékelődött csend,

csak mi hallottuk, ahogy kimondatlan szavaink

rekviemet játszanak odabent.

A kettőnk igazsága

Az éjre készülő kis szobában

csendben szelidülnek a kontúrok,

fáradt szemedben csillagot gyújtok,

ha utat vesztenék, megtaláljam.

Mint Dunán a kacsázó kavicsok

keltette aprócska hullámtaréj,

egymásra gyűrve mát és tegnapot,

elsimult, békés holnapról mesélj.

Neked elhiszem, mert így akarom,

borítsunk kámzsát a valóságra.

Hadd legyen a kettőnk igazsága

egy minden felett álló hatalom.

Szigorúan ellenőrzött pipacsok

A sínek mentén ezernyi szemafor:

álmatag pipacsok dőlnek a töltésnek.

Egyik nyárból a másikba utazva

a röpke tavaszról időnként lekésnek.

Reggelente bágyadtan követik

megszokott lépteim a hűvös betonon,

míg fölöttük láthatatlan és néma

mozdonyok suhannak messze monoton.

Ferrari-piros ruhájukat nézve

magával ragad egy robogó szerelvény.

Két városrész közt valahol elveszek

a szirmukat vesztett pipacsok tengerén.