Elárvult gondolat koppan
a gesztenyeszín földön,
rám szitálja az ősz
opálos, gyöngyszürke könnyeit.
S ahogy a szívem
felsír egy régi-régi álmot,
bennem egy kifakult
emléket édessé
fényesít.
*
Nyakamba csókol
egy elfeledett illat,
mellém ül a vágy
és csöndesen átölel.
Rám tekint a múltból
egy csillogó szempár,
s egy kibuggyanó
könnycsepp
igennel
felel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése