Annyiszor leírtam és annyiképpen,
olvastad, nem olvastad - mindegy is talán.
Vagyunk. Egy régi pár egy régi képen.
Együtt. Olykor az út két oldalán.
Nem írok már értünk cifra szavakat,
vágyat, vádat rímbe nem szedek neked.
Olcsó közhellyé lesz minden gondolat,
s nélkülük is értem már a lényeget.
Mit nem akarsz, magadból úgysem adod,
idegen vagyok egy idegen tájon.
Tollam makacskodik, a vers csak dadog,
csöndben kihuny bennem a mindenáron.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése