Otthonom vagy

 Itt minden hiányoddal tele,
itt téged idéznek a tárgyak,
itt megvesz az Isten hidege,
itt folyton körülvesz a bánat,

itt a csendek pengeélesek,
itt a vasárnapok is fájnak,
itt a nélküledre ébredek...
Gyűlölnöm kéne ezt a házat.

Itt mégis rólad mesél minden,
itt emlékek bontanak szárnyat,
itt érezlek a sejtjeimben,
itt még felsejlenek a vágyak,

itt hallani a nevetésed,
itt ha akarlak, így is látlak,
itt egyedül is veled élek...
Otthonom vagy, s lelke e háznak.

Fényterápia

 

Sáros eső nyomai az ablakon.

Mégis, ahogy áttűz az őszi Nap,

arcomat a sárga fénybe fordítom,

ami gyöngéden szemhéjon harap.

 

Aztán simogatja az orrom nyergét,

homlokomból gyomlálja a ráncot,

és felbukkan sok régi-régi emlék...

Talán az sem, lehet, hogy csak álmok.

 

Hagyom magam, mozdulatlan maradok

e furcsán érzéki pillanatban.

Lám, belém bolondítottam a Napot,

hogy kezed hiányát elfogadjam.