2021. július 27., kedd

Bajnokok lábnyoma

 

Nem mind arany, talán nem is fénylik,
és oly kevés az a három dobogó.
Nem mindenki jut el a vágyott célig,
hisz ahány nemzet, annyi lobogó.
Kis Magyarország, hatalmas szívek,
oly sokan álmodják az öt karikát,
a vágyak itt is pont az égig érnek,
s felébredve csak páran élik át.
Ott állnak a ringben vagy a páston,
a rajtnál, a pályán, az ugrókövön,
de hogy az az ábránd valóra váljon,
az egész életük visszaköszön:
a hajnali busz, a lemondások,
hogy szakad az ínszalag, törik a csont,
sikerre bukás, hegycsúcs és az árok,
és bent a hangok: engedd el, bolond!
S csak gyűrődnek egymásra az évek,
a csúcs egyszerre van távol és közel,
de a fájdalmak máris elenyésznek,
ahogy a láng az ég felé szökell.
Arannyal festik meg az álmukat,
s éremmel vagy anélkül, mind bajnokok,
hisz járhattak volna másik száz utat,
de értünk hagytak nekünk lábnyomot.

2021. július 22., csütörtök

Egyszer minden hazatér

Egyszer minden emlék hazatalál bennem,
mindaz, mit egy ponton túl már nem cipeltem.

Egy régi fürdőben a csempék,
elázott kiflivég a langyos tejben,
ajtóban álló, nem várt vendég,
öreg trafikos a balkonnal szemben,

nikotinsárga nejlonfüggöny,
egy törtfehér, zománcos, vén falicsap,
foncsorhiba a földig tükrön,
pár sosem múló, egyforma vasárnap,

játszótér védőháló nélkül,
egykor sajgó, elfeledett sebhelyek,
Balcsi, ami hirtelen mélyül,
én valahol, lábujjhegyen csengetek,

otthonkák egy másik lakásban,
a körfolyosón zserbóillat szökik,
egy ima, mit szépnek találtam,
és hogy mindig fáztam ősztől tavaszig,

nagy, békebeli ölelések,
szőnyegrojt-szigor és vitrin-fegyelem,
mondatok, mik szívembe égtek,
mind százszorszépkoszorú a fejemen.

Hervadásnak indult a régmúlt,
hisz nem gondoztam, akár a kertemet,
csak egy régi film, mi megfakult,
színe, hangja, frissessége elveszett.

Mégis, egyszer mindenki hazatér bennem,
mind, ki szeretett, és mind, kit én szerettem.

2021. július 15., csütörtök

Négytől hatig

Két kezemmel hazasimogatlak,
addig nézlek, míg két szemembe raklak,
s szétfeszítve négytől hatig ketreced,
hazaloplak magamnak, ha engeded.
 
Elcsenlek, elviszlek éj közepén,
átbújok veled a függöny szövetén,
nem lelnek majd a szorgos orvosok,
s én leszek újra a kedvenc doktorod.
 
Varázsverssel hazavarázsollak,
két strófa közé titokban bevarrlak,
szavakkal hívlak, üres az otthon,
vigyázom szívem, nehogy felsikoltson.

2021. július 4., vasárnap

Kifulladásig

Elhagyott kajak siklik a Dunán,
s én hallom surrogni az evezőket.
Csak egyre úszom emléked után,
hogy ne sodródjak túl messzire tőled.

2021. július 2., péntek