Szíveket látok, felperzselt földeket,
hol sorban minden érzést felégetett,
elpusztított valami néma átok.
Hamuszürke arcokba néz a szemem,
holt szerelmek nyomán megannyi tetem,
röptükből földre zuhant, édes álmok.
Máglyákat gyújtok a szép szerelmekért,
minden mondatért, mi egyszer szívet ért,
így emlékezem, tüzük mellett, rátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése