Az élet nem
mindig irgalmas hozzád,
időről időre próbára
tesz,
hisz a balsors tényleg
érti a dolgát,
ha kicsit nem
figyelsz, leselejtez.
s a szorongás
szűk cellájába zár,
mikor ezrek között
is egyedül vagy,
és minden óra
visszafelé jár.
az egyetlen
kulcs, mi simán forog,
akinek van,
csak attól vehetnek el,
hidd el, ez ilyen
egyszerű dolog.
tudom a poklot
a talpam alatt,
de mikor úgy
érzem, a gond felemészt,
apránként szülöm
újra magamat.
több van
benned, mint olykor gondolod,
hidd, hogy a zárban
majd úgyis te leszel
az egyetlen
kulcs, mi simán forog.
2021. június 25., péntek
Kulcs a zárban
2021. június 13., vasárnap
Üzenet a nagy vízen túlra
Akkor is
tudtam, és ma is így hiszem,
Te nem bíztad
magad a Vén Révészre,
magad mentél át
azon a nagy vízen,
titkon, hogy mi
már későn vegyük észre,
amint a két
evezőt megragadva
húzni kezdtél a
szemközti partra át…
S hogy a
Jóisten ezt is jóváhagyta,
fáj elhinni ezt
a dramaturgiát.
Hiába telt el azóta
már négy év,
én látom
kajakod futni a Dunán,
s hasztalan tart
fogva végleg az a rév,
előttem van az
a szombat délután,
mikor kertemben
szunyókált a kedved,
és drága arcodat
csókolta a Nap.
Tudod, apa, a révészt
átverhetted,
mégis nélküled telik
el minden nap.
2021. június 4., péntek
Szabad jelzés a nyárnak
Az évszakok nagy kereszteződésében
immár végre zöld lámpát kapott a nyár,
és a valószínűtlenül kék ég alatt
a nyugtalanság bennem útra talál.
2021. június 3., csütörtök
Közéleti
Én nem írok
közéletit,
mivelhogy én szeretek itt.
Itt születtem, s majd itt halok,
nem izgatnak az angolok.
A finnek se
érdekelnek,
ott se látnék kékebb eget,
és nem élnék a svédeknél,
ha éppen erről kérdeznél.
Repülővel
oda-vissza
jön-megy, aki el nem issza,
s ha hív a világ, ám legyen,
elviszem az üdvözletem.
De Oslóban hosszú
távon
nem bírnám, én mindig fázom,
Olaszban meg az emberek
nem értenék a versemet.
S a szomszédban
a sógorok?
Ők ott vannak, én itt vagyok.
S Izlandon a gejzíreket
nagyon unnám, elhiheted.
Nekem itthon
mindenem van,
ha kell, bor a poharamban,
nevetni, sírni van barát,
köldökzsinórnak meg család.
Verset írok
levlap helyett,
abba írom a szívemet,
és nem írok közéletit,
mert bizony, hogy jó nekem itt.
mivelhogy én szeretek itt.
Itt születtem, s majd itt halok,
nem izgatnak az angolok.
ott se látnék kékebb eget,
és nem élnék a svédeknél,
ha éppen erről kérdeznél.
jön-megy, aki el nem issza,
s ha hív a világ, ám legyen,
elviszem az üdvözletem.
nem bírnám, én mindig fázom,
Olaszban meg az emberek
nem értenék a versemet.
Ők ott vannak, én itt vagyok.
S Izlandon a gejzíreket
nagyon unnám, elhiheted.
ha kell, bor a poharamban,
nevetni, sírni van barát,
köldökzsinórnak meg család.
abba írom a szívemet,
és nem írok közéletit,
mert bizony, hogy jó nekem itt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)