2012. október 17., szerda

Arcod az éjben

Nélküled illan el ez az éjszaka is -
csak füst vagy a lámpa sárga fénykörében.
Az ismerős kocsmazaj ma bántón hamis,
életuntan folyik vénámban a vérem.

Várlak. Itt csak a rég megszokott alakok
bámulnak rám, mint falon a sok néma kép.
Éles kontraszttal vetül elém az arcod...
Nem vagy sehol, s én hullok, hullok szerteszét.



***

(A verset Zsidákovics Mihály "Art pub" c. képe ihlette.)

2012. október 4., csütörtök

Ne féltsd a lovakat

Felmentjük, ha kell, felkenjük magunk,
az angyalok szelíden szeretnek.
Szentek is ugyanannyira vagyunk,
mint máglyára ítélt eretnek.


Ugye, nem hiszed hogy más vagy, ember?
Az éj trónján ülsz, mindentől vakon.
A te álmaid is lelövik egyszer,
szóval, ne féltsd a lovakat nagyon.

2012. április 21., szombat

Vers-sírás

Ez a sárga csekkek százada,
a postás izgalma elveszett.
Ha Anyegin erre járna ma,
mailben írna válaszlevelet.


A Tatjánák porlepte tantik,
lejárt az egykor kiírt tender.
Nem trendi nőben a túl antik,
a szív meg csak elavult szerver.

 

Esemest faragnak a költők,
a korszerű költészet instant.
S ha vesznek emberöltő-töltőt,
nem kell a poézisnak sírhant.

2012. február 22., szerda

Kémia

Kártyavár-kapcsolat, áldatlan állapot,
tizenkilencre is húzunk még új lapot.
Építed - elfújom, építem - ingatag,
tanultam kémiát, a szerelem híg anyag.


Elfolyik, akár a homok, vagy szürke por,
az "örökké-legenda" minket is eltipor.
Nem lehetsz elég bölcs, erre nincs egyetem,
akarsz vagy nem akarsz, egyedem-begyedem.

 

Fejvadász vagy zsákmány, 'mondd, akarsz-e lenni',
harapj, de hagyj engem is húsodból enni!
Százmillió múlt perc ragyog a szemedben,
kellek vagy nem kellek, rád tetovált engem.

 

Keddekre zuhanó hirtelen péntekek,
rohan az élet, te ne rohanj, kértelek!
Remeg a kezem, lásd, eldől a kártyavár,
maradjunk egymásnak, úgysincs sok hátra már.

2012. február 17., péntek

Alíz és a régi fiúk

Régi fiúk, ti engem nem szerettetek,
fiúkák, ti rám se néztetek soha.
Csak az Alíz kellett, mindig csak az Alíz...
Ez rossz volt nekem. Az élet meg mostoha.


Az Alíz szép volt, csak úgy magától volt szép,
ahogy a hóvirág se direkt tetszeleg,
mégis mindenki örül neki, ha látja.
Hát, az Alíznak se kellettek kegyszerek.


És én hiába voltam belül gyönyörű,
hiába sikoltott belőlem az "itt vagyok",
nem kellettem nektek, réges-régi fiúk,
s ma már bánhatjátok kamasz-vakságotok.


Pedig hogy' tudtam volna szeretni akkor,
ha enyém lett volna kócos szerelmetek.
De ti Alízt vártátok esténként hatkor.
Régi fiúk, ti engem ne szeressetek.

2012. február 4., szombat

Havazik

Fekete-fehér az este,
pepita testű beste az éj,
útra, házra, térre csente
magamagát a rátarti tél.


Fekete-fehér a kertem,
cirmos havon árva csillag ül,
csendesen kezembe rejtem,
s magánya álomba szenderül.