2007. április 29., vasárnap

[... se tavasz, se nyár...]

Nem volt könnyű most sem az április
- így van ez hosszú évek óta -,
ha volt, ha nem volt apropója,
dühöngtem, kacagtam - még sírtam is.

Ám most, hogy végre május közelít,

apránként csillapul szeszélyem,
hisz' már érik odabent mélyen
az az akarás, az az elszánt hit,

ami bennem időről időre

felszítja a parázsló nyarat,
s a vörösarany lángok alatt
elhamvad a bánatok emléke.

[...]


Jönnek majd vad, szertelen viharok,

s a pernyét is elfújja a szél.
Légy a közelben, ha kellenél -
ha épp se tavasz, se nyár nem vagyok.

Alkonyi rezdülés

Nem tudhatod, mi a szép,
míg nem nézted bámész
szemmel, amint a fény
a sötét birodalmába lép
szelíd csókot lehelve
a sötétlila, alkonyi égre.
S nem tudhatod, mi a szép,
míg egy ilyen pillanatban
nem vontad szívedre
lágyan kedvesed kezét,
s néztétek együtt, mint tűnik el
nyomtalan' a látóhatár széle.

2007. április 26., csütörtök

Tölgy-bánat

A Sziget még ma is épp olyan,
s a Duna is folyik rendületlen,
ott a szív szeret - halálosan,
mint mi egykor, kócos éveinkben.

A huszonhatos ma is ott jár,

s a Pala előtt kígyózik a sor,
jó a fagyi a Kaszinónál,
s még mindig szép a régi kolostor.

Csak az a tölgy nem heverte ki,

hogy már nem minket rejt el az árnya,
de vén fejét büszkén felszegi,
hogy bánatát senki meg ne lássa.

2007. április 25., szerda

Hóhatáron

Letépem neked megdermedt, zúzmarás
lelkem jégvirágát - tűzd a szívedre.
Talán van még odabent annyi parázs,
hogy napjainkból a fagyot elűzze.

Ha hervadásnak indul jégvirágom,

tudni fogom, hogy még él benned a nyár.
De míg bénultan ülsz a hóhatáron,
távolod engem is önmagamba zár.

2007. április 17., kedd

Déltől estig

Déltől estig ökölbe szorult a szombat,
s megsoroztak a szívós, elvetélt percek.
Szádból szavak helyett repeszek zuhogtak,
és én úgy akartam, vágytam már a csendet.

De te csak mondtad és mondtad lankadatlan,

déltől estig - odakint tombolt a tavasz -,
s elindultam feléd száz és száz alakban,
tán úgy akartam hinni, hogy nem te vagy az.

[...]


Végül haragod a sötétségbe ájult,

s nyugtalan álmokká gyúrtad az éjszakát.
Fél éjjel bámultam, hogy fénylik a Tejút,
és látod, mégsem, mégsem öleltelek át.

2007. április 8., vasárnap

Áprilisi nyolcas

Én nem ünneplem ma sem a verset.
hagyom, hogy ezt megtegyék helyettem mások.
Poéták - csupa hóbortos szerzet -,
rímbe szedik nekünk e sivár világot.

Ám én a strófát ma sem dicsérem -

míg költemény születik, minden nap ünnep.
Április van, s így könnyű elhinnem,
hogy a rakodópart kövén most is ülnek.

2007. április 5., csütörtök

A szerelem grammatikája

Kielemezlek, mint a mondatot,
hiszen alanyi jogom, hogy így tegyek.
Nézem, hogy járják táncukat konok-
szép homlokodon a gondolatjelek.

Akár az állítmány, ha kimarad,

vagy egy csonka, torz birtokos szerkezet,
az lennék nélküled - vagy mint szavak,
ha rájuk hullnak zárójel-ketrecek.

S te sem lehetsz, csak hiányos, árva,

esetlen félmondat, hogyha nem vagyok.
Ez a szerelem grammatikája -
magában a legszebb szó is csak dadog.

2007. április 3., kedd

Dúdoló

Hiába dongnak köröttem a szavak,
ma elkerül minden ihletett gondolat.
Pedig úgy adnám neked,
adnám két kézzel a szókat'
de itt bent a szívem hiába nógat...
Csak foszlányok születnek,
hozzád induló gondolatparányok,
nem nyílnak ma számon cifra szóvirágok.
Gyere most közel, bújj ide egészen,
legyél itt a lelkem közelében,
hátha átfolyik beléd a dallam,
mit nem tudok elmondani semmilyen dalban,
csak árad bennem régen,
és tudom, hogy tudod. Érzem.
Mégis elhalkul, mire szavakká nőne.
Halld meg, kedves, és írj kettőnknek
muzsikát belőle, s majd szürke napokon,
mikor ülünk az unott életromokon,
én dúdolni kezdem halkan,
míg benned is megszólal ez a dallam,
s már nem számítanak a sebek,
csak hogy te legyél és én legyek,
s hogyha a szavak napokra
meghalnak bennünk,
ez a dal akkor is ott lesz,
örökre ott lesz nekünk,
fogva tartva szökni vágyó,
bitangoló, szép szerelmünk.