Te
feljebbvaló, ki ott vagy és mindenütt,
kérlek, adj
nyugalmat az örök békétlenkedőknek,
add, hogy a
harag zöldje helyett fessenek
magukban áfonyakéket,
s tanítsd meg őket tűrni,
ha valami
nem szívük szerint való.
Hisz’ ha
kimondom, recseg és sziszeg a rossz,
míg lágy és
végtelenül egyszerű a jó.
Engedd, hadd
lássák meg völgyből a hegyet,
hogy jönnek,
de el is mennek a fellegek,
s nyitott
szívvel nézzék maguk előtt
a minden nappal
ránk virradó jövőt.
Mert vértben
állnak ők a reggelek előtt,
rossz álmoktól
gyötörten, izzadtan várják,
hogy megvívhassák
a napi állóháborút,
s nem veszik
észre, hogy kiöklendett szavaiktól
lesz előttük
sáros és gyom verte az út.
Te tudod
igazán, hogy az is látja a bajt,
ki békében
él a világgal,
mégis,
mindenből kilábal,
mert az
életet nem szépvakságban éli.
Kérlek, tanítsd
meg az örök rebelliseket,
hogy a
bennük élő ellenségtől
kell csak igazán
és mindennél jobban félni.
és mindennél jobban félni.