2020. november 18., szerda

Szentencia az anyaságról

Mikor sírni látod meglett, szép szál fiadat,
hirtelen felnősz, mint ki eddig csak toporgott,
hisz heggyé gyűrődik benned az akarat, hogy
szívszakadva is maradjon neki mosolyod.

2020. október 29., csütörtök

Nézőpont borúlátóknak

 Mint az erdő, miből kivágták a fákat,
ajtó keret nélkül, ablaktalan házak,
óra, miről a kismutató elveszett,
vagy színész, kinek nem osztanak szerepet,
 
életlen kés, partra sodort, törött bárka,
paletta, ahonnan hiányzik a sárga,
egy templom, mihez semmilyen út nem vezet,
eltitkolt érzés, át nem adott üzenet,
 
állomás, hová nem érkeznek vonatok,
remény, ami nem éri meg a holnapot,
ősi kincs, amit soha senki nem keres…
Mind hiányos. De hiánynak tökéletes.

2020. október 16., péntek

Őzek a városban

A többnapos esőtől bókoló
fák alatt harsogó zöld a szőnyeg.
Azt várná az ember, hogy a város
közepén megjelennek az őzek,
és szelíden, ahogy a szeptember
veszi karjába a múló nyarat,
megállva az út egyik oldalán,
foguk itt még harsány füvet harap,
aztán lassan átlépve az őszbe
a Nap még megfesti lágy szőrüket,
s hogy az égen ordas felhők nőnek,
a nyár, mint megriadt őz, elüget.

2020. október 5., hétfő

Ötödik évszak

 Az ősznek van valami semmivel
össze nem téveszthető illata.
Mint hosszú idő után a háznak,
hova nagyon rég nem tértél haza,
 
de már az ajtó előtt felidézed
a morzsának tett szikkadt kenyeret
s a kávéba mártott kockacukrot -
pedig teázol, s üresen szereted.
 
Az őszben ott van még a nyár szaga
és frisse a napra tett damasztnak,
s az orrodba bújt fülledt éjszakák
gyöngéden a nyakadba harapnak.
 
De hozzád dörgölőzik már a tél,
hajadban elsárgult falevelek,
s a közeledő november felől
fojtogató kanálisbűz lebeg.
 
Igen, az ősznek múlás-szaga van,
azért én mégse félem a halált,
hiszen az csak egy ötödik évszak,
amit az Isten egyszer kitalált.

2020. október 4., vasárnap

Párhuzamos világ

Ti ott fent, mai, modern Parnasszus-lakók,
létezik lentebb egy párhuzamos világ,
hol százak, ezrek írnak ma is Altatót,
s talán ti sem vagytok mind József Attilák.
 
Mégis úgy néztek ránk, mint róka a hollóra,
ki szátokból szavakat szeretne csenni,
s bár vagytok a nemzet száz tollforgatója,
senki se akar itt kezetekből enni.
 
De ha egyszer majd a lesajnálás csúnya
szürkehályoga szemetekről leszakad,
belátjátok, fent is van muhar és dudva,
míg sok szépség hervad a lábatok alatt.

2020. szeptember 27., vasárnap

Indián nyár

Úgy hiszem, nálam akkor köszönt be az ősz,
mikor a muskátlikat sem locsolom már,
s engedem, hogy halványuló fodraikat
borsárgára aszalja az indián nyár.
 
Az esőre álló, napszítta ernyőket
mementóként ott hagyom a bús teraszon,
s a szél hordta, körém gyűlt falevelekből
a jövő nyarat előre összerakom.

2020. szeptember 16., szerda

Depó

Valahol lennie kell egy
szánom-bánom depónak,
ahová a kimondatlan
bocsánatok rakódnak,
 
valahol biztos lehet egy
neharagudj lerakat,
ahol összegyűlik mindaz,
mi a torkunkban akad,
 
mert belőlem lassan elfogy
az annyirasajnálom,
s kell egy hely, ahol titokban
szavaim megbocsátom.