2017. november 8., szerda

2 éve és 1 napja

Két éve és egy egész napja
még bizakodtam, még hittem,
hogy tested a halált becsapja,
és világom helyrebillen.

De holnap újra fordul az ég,
a szükség ma nem bont törvényt.
Engedd, anya, hogy bízzak ma még,
hogy a holnap meg se történt.

2017. november 1., szerda

Kétszer két édes emlékére

Idén az asztalon már kétszer két mécses,
a hatalmas ég is késélesen fényes,
az árvák novembere ezer részre tépdes,
az élet mára lett végleg veszteséges.

2017. október 30., hétfő

Búcsú



Mint mozgólépcsőn egymás mellé
sodródott idegenek,
olykor megállunk egy szóra
két helló között,
és úgy teszünk, mintha észre se vennénk,
hogy szerelvényünk
a végállomásnak ütközött.
Nem érdekel, mi vár odafent,
és többé már nem tekintünk hátra.
Utoljára még egymásra nézünk -
de már nem egy irányba.

*
Fotóinspiráció Dudás Ágnes fényképéhez

Reneszánsz



A városszéli régi gyár
már régen nem pipál.
Az ósdi falakon úgy ül a penész,
mint munkába görnyedt háton a
sosem múló veríték,
s az üresen kongó liftaknában
tompa visszhangot vernek
az évtizedek.
Aztán egy nap a kormos ablakok
szépre fényesednek,
s a füstszín téglák fedezékéből
ifjú kezek előcsalják a
rejtőzködő művészetet.

*
Fotóinspiráció Dudás Ágnes fényképéhez 

2017. október 25., szerda

Álom fekete-fehérben



Már csak fekete-fehérben álmodom rólad.
De még mindig álmodom,
és mindig azt, hogy feléd indulok.
Mert megérzem olykor még a szívritmusod,
és lelkes leszek, akár bakfis vagy egy kisgyerek.
És megkeresném az elveszített színeket,
amik ott rejtőznek talán még tenálad.
De ma is látom még rideg, konok és távolodó hátad,
és sosem felejtem el hangod utolsó,
dermesztő hidegét,
így csak álmodom, hogy lázasan
lobogva és derűsen indulok feléd.

Fotóinspiráció Dudás Ágnes fényképéhez 

Madárlány



Repülni vágy, elhagyni készül a földet.
Mint ki régi-régi álmot követ,
hunyt szemmel, de kitárt szívvel indul el
a mindegy felé.
Áttáncol a falvak, városok felett,
esők áztatják könnyű, áttetsző szárnyait,
s míg szárítkozni megül egy felhőn,
ott lábat is lógáz kicsit,
majd tovasuhan, mint örökkön szállni vágyó,
szél sodorta, nyugtalan madár.
Nincs maradása -
túl tág, túl fényes
és túl végtelen a láthatár.

*
Fotóinspiráció Dudás Ágnes fényképéhez 

Hajnal a kikötőben



Csönd van a tengernél.
A hajnali kikötő lomhán és komótosan eszmél,
s az első sugarakban lágyan ringatózik a
távoli horizont.
A fény színt színre bont,
s míg a hullámok girbe-gurba tükrében
álmosan szépítkezik a reggel,
az egymáshoz koccanó csónakok
szelíd metronómját
csak a korán megébredt sirályok
késéles vijjogása hasítja fel. 

*
Fotóinspiráció Dudás Ágnes fényképéhez