Ez a tavasz most bánattal teli.
Az eső a párkányt egyre csak veri,
s mossa ablakom e néma requiem.
Csak a szívem hallja, a fülem nem,
ahogy dübörögnek monoton dobok,
s hegedűk sírnak keserű szólamot.
A fák sem búgnak szép szimfóniát,
jegenyék lombján csak a szél rohan át,
akár egy dallam, mi halni született.
Csöndben gyilkol e vézna kikelet.
S mire eljön a nyár, már hiába jön:
e zokogó tavasz élve eltemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése