Hajnalcsend

Még szendereg a szombat. Nem bántom.
Hajnalcsend van és kisgyermekálom.
Paplant igazítok, szusszan az ágy,
két kis puha kéz a kezembe vágy.

Aludj csak szentem, megvár a reggel.
Az ég is küzd még a szürkeséggel.
Csak lassan foszlik róla a sötét -
álmodj még, kincsem, valami mesét.

Homlokod mögött varázslat legyen,
szaladj messze, túl az üveghegyen.
Lesd meg, hol születnek a csillagok -
én itt várlak, lásd, el sem mozdulok.

S te majd elmeséled, merre voltál,
jártál-e jószívű óriásoknál,
volt-e tündér és királylány elég,
s láttad-e, hogy igazak a mesék?

A fény apránként kúszik az égre,
rózsa és narancs a felhők széle.
Tenyeremben pihen két kicsi kéz,
s a legszebb szempár a szemembe néz.