Éjfél is elmúlt, s én újra
szökevény szavaim nyomát kutatom.
Talán ott ülnek szemközt,
a töltésen futó kék vonaton,
egy szendergő utas vállainak dőlve,
hogy visszatérő álmába színeket lopjanak.
Vagy itt vannak, egész a közelben.
Tán épp felszántják a kertem,
s a barázdákban úgy dőlnek el,
mint engedelmes, apró magvak vetés idején.
De lehet, minden a helyén,
csak bennem keresik egymást
a kábultan szédelgő sorok.
Az éjszakára csillagos pizsamát gombolok,
s közben néhány megkerült szavam
álmatag verssé ringatom,
s elgondolom, mint utazik
messzire tőlem a többi
egy kék, hangtalan vonaton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése