Egyszer
csak észrevettelek. Alig pár hellyel
ültél
előttem a szinte még üres buszon.
Hogy
mikor szállhattál fel, nem tudom -
talán
már akkor is ott voltál kissé félrehajtott fejjel,
mikor
az első ajtótól a busz végébe mentem.
Igen,
lehet, hogy te előbb láttál meg engem,
és
érezted rajtam a reggel aromáit,
a
tusfürdő és a kávé illatát,
vagy
kezemben a gyöngédséget, ahogy
megsimítom
a két kutyát, s gondoltad:
vajon
mikor lett a lányból ekkora állatbarát…
Percekig
furcsa révületben ültem ott,
aztán
a mobillal gyorsan lefényképeztelek,
hogy
tudjam, el tudjam mondani, ott voltál, tényleg,
láttalak!
És nemcsak elképzeltelek.
Néztem
tarkódnál a hajad ismerős vonalát,
és
tudtam – s hogy örültem! – még mindig
az
apu igazítja meg fodrászoktól távol tartott,
csupa-mák
apródfrizurád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése