Ima a rebellisekért

Te feljebbvaló, ki ott vagy és mindenütt,

kérlek, adj nyugalmat az örök békétlenkedőknek,

add, hogy a harag zöldje helyett fessenek

magukban áfonyakéket, s tanítsd meg őket tűrni,

ha valami nem szívük szerint való.

Hisz’ ha kimondom, recseg és sziszeg a rossz,

míg lágy és végtelenül egyszerű a jó.

Engedd, hadd lássák meg völgyből a hegyet,

hogy jönnek, de el is mennek a fellegek,

s nyitott szívvel nézzék maguk előtt

a minden nappal ránk virradó jövőt.

Mert vértben állnak ők a reggelek előtt,

rossz álmoktól gyötörten, izzadtan várják,

hogy megvívhassák a napi állóháborút,

s nem veszik észre, hogy kiöklendett szavaiktól

lesz előttük sáros és gyom verte az út.

Te tudod igazán, hogy az is látja a bajt,

ki békében él a világgal,

mégis, mindenből kilábal,

mert az életet nem szépvakságban éli.

Kérlek, tanítsd meg az örök rebelliseket,

hogy a bennük élő ellenségtől

kell csak igazán
és mindennél jobban félni.