Egyszer el kell mondanom

Egyszer el kell mondanom, mindegy, kinek.
Az ihlet jó alkalom, s verssel fizet.

Egyszer meg kell vallanom minden hibát,
hogy ritkán és kapkodva ölellek át,
hogy az Írás hiába, hazug a szó,
a türelmes szeretet szentnek való,

hogy a jövőbe nézve megrettenek,
hogy gyáván és erőtlen fogom kezed,
és úgy érzem, elfutnék, s nem tehetem,
hát, ennyiből áll az én szeretetem,

hogy harag lakik bennem, rút és konok,
és Téged ér minden, ha vagdalkozok,
hogy fáraszt a készenlét, s dühít a kór,
hogy eltéphetetlen a köldökzsinór,

hogy ha hiszek is, nehéz, s fáj, napra nap,
hogy tudom, ki voltál, és így lássalak,
és nem bántanálak, mégis megteszem,
s mindig sikerül magam felmentenem.

Egyszer el kell mondanom, mindegy, kinek.
Az ihlet jó alkalom, s verssel fizet.