Lomtalanítás

Ma kinyitottam azt a rozoga fészert
a tüdő és a belek között félúton,
ahol az évek alatt felgyülemlett
fölösleges és túl sok ócskaságot tartom.

Néhány rissz-rossz emléket leporoltam,
indulat és sértettség hevert szerteszét,
szorongás húzta meg magát egy sarokban,
a polcokon harag és céltalan vádbeszéd,

kicsinyes bosszú, amit beszőtt már a pók,
s több foghegyről odavetett, öntelt mondat,
és még megannyi kacat, dacos monológ,
agyonvágott kedd és átduzzogott szombat.

Álló nap rámoltam a végenincs lomot,
mire megküzdöttem e pár évtizeddel.
Nagy kupac lett, múltba fulladt lélekmocsok.
És én gondolkodás nélkül gyújtottam fel.