Ma bús és kihalt csehó a vasárnap,
a pultra dőlve odabent alszik az ősz,
s a piszkosfelhő-szín mennyezet alatt
október iszogat, e túlsminkelt dizőz.
Leissza magát apránként, csöndesen,
és észre sem veszi, hogy ráesteledett,
elbúg egy sanzont, hátha elfeledem,
hogy e vasárnap engem ma nem szeretett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése