Úgy
állok kihunyt érzelmeid sivatagában,
mint
nézőtér előtt a leszerepelt bohóc.
Festett
mosolyom apránként elfolyik,
s a
színes jelmez mögött a lelkem csupa kóc.
Egy
nap talán majd elvisz az emlékek homokvihara,
és
már nem lesz hozzád egy idegennél több közöm.
De
míg fáj, addig vidámságot sminkelek magamra,
és
újra és újra beöltözöm.
*
Fotó: Dudás Ágnes
#fotóinspiráció
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése