Tükör foncsorába kéne magamat rejtenem,
hogy láss engem egyszer igazán szégyentelen,
vadul és zabolátlan,
ahogy láva árad a fölrobbant hegyen.
Elhamvadni vágyom, mint lángra lobbant selyem,
s a tánc forró örvényébe hullni.
Talán úgy nem kéne hazudni,
talán úgy el tudnám mondani,
amihez kevés ronggyá írt szavak özöne is.
A tánc vallomás –
legyen ez bármilyen banális.
*Dudás Ágnes: Firebird c. fényképéhez
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése