Már
csak fekete-fehérben álmodom rólad.
De
még mindig álmodom,
és
mindig azt, hogy feléd indulok.
Mert
megérzem olykor még a szívritmusod,
és
lelkes leszek, akár bakfis vagy egy kisgyerek.
És
megkeresném az elveszített színeket,
amik
ott rejtőznek talán még tenálad.
De
ma is látom még rideg, konok és távolodó hátad,
és
sosem felejtem el hangod utolsó,
dermesztő
hidegét,
így
csak álmodom, hogy lázasan
lobogva
és derűsen indulok feléd.
*
Fotóinspiráció Dudás Ágnes fényképéhez
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése