Repülni
vágy, elhagyni készül a földet.
Mint
ki régi-régi álmot követ,
hunyt
szemmel, de kitárt szívvel indul el
a
mindegy felé.
Áttáncol
a falvak, városok felett,
esők
áztatják könnyű, áttetsző szárnyait,
s
míg szárítkozni megül egy felhőn,
ott
lábat is lógáz kicsit,
majd
tovasuhan, mint örökkön szállni vágyó,
szél
sodorta, nyugtalan madár.
Nincs
maradása -
túl
tág, túl fényes
és
túl végtelen a láthatár.
*
Fotóinspiráció Dudás Ágnes fényképéhez
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése