A
hajnali égen, öt bolygó kézfogóján
lassú
táncot járnak a részeg csillagok,
az
ablakomra vetülő Tejút-makadám
a
tegnap és ma horizontján imbolyog.
Ágyban
marad a lusta, didergő szombat,
az
elmúlt napokat magára húzza még,
valami
fel-felhasítja az álmomat,
felettem
tágas űr, alattam szakadék.
Az
utcán kéretlen, szuronyos mínuszok,
a Nap
belesápad a szokatlan télbe,
a különös kvintett halványan hunyorog
s szétszéled,
ahogy az éjszakának vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése