Utam magamba régen tervezem.
Persze bliccelek. Remek retúr kaland.
Sínen vagyok. Szembe jövök velem,
s nem fékezem a léha tudattalant.
A tájba fáj a szem: megannyi év,
megállóhelyen felejtett sorscsomag.
A poggyásztartó emlékmenedék.
Homlokom körül robog a gyorsvonat.
Peronzsivajba fulladt állomás
és rég halódó, messze hagyott resti.
Utazz velem, hogy belülről is lásd,
magamagát a lélek hogy teremti.
Égig nőnek bennem a
jegenyék.
Idebent a lét
határtalan vidék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése