Barátom vagy és vagyok a barátod,
úgy laksz bennem, mint hallgatag zsarátnok,
s bár megírni mindezt, dadog az ihlet,
a számadó idő igazol minket.
Tudod a jót, és tudod a rosszat is,
hogy könnyem igaz, mosolyom nem hamis,
nem is kérdezek, s mégis jön felelet,
ha összesimulnak a szívzörejek.
Véget nem érő körmondatainkra
nem lenne elég száz hektónyi tinta,
és ha egymás nélkül telnek el hetek,
te nem felejtesz, s én nem felejtelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése