A
nő, ha ötven, már borrá érett
benne
sok-sok leszüretelt pillanat,
nem
fut el, ha szembejön az élet,
megéli
még, ami eddig kimaradt.
Nem
lázad már mindig, mindenáron,
de
karbantartja fakuló szárnyait,
s
ha menni kell, megy át száz határon,
hisz’
még ma is merészeket álmodik.
Olykor
persze dühös és zaklatott,
mert
fogynak a percek, s élni úgy szeret!
Tizenkilencre
is húz új lapot,
s
a sorstól a küzdőtérre vesz jegyet.
Helyét
tudja, s tudja, mi helytelen,
ám
szigora bölcs lett, félrenéz, ha kell,
akár
kapitány a fedélzeten,
hallgat,
meghallgat, s dönt – de már nem perel.
Mert
időt vesztegetni nincs idő,
a
tervek, álmok a sarkára hágnak.
Aznap,
amikor ötven lesz a nő,
csak
egyszerűen nekimegy a mának.
lassan aktuális :D
VálaszTörlés:) Köszi az olvasást :)
TörlésNagyon klassz! Nagyon, nagyon igaz..." csak egyszerűen nekimegy a mànak."
VálaszTörlés