Ez a Te Napod, anya, s lám, nem hoztam
mást, csak egyszerű köszönöm-szavakat,
s melléjük egy szál sárga tearózsát.
Tudom, oly kevésszer öleltelek át,
de talán sosem késő bepótolni
az elmulasztott érintéseket, és
elmondani mindazt, amit úgyse lehet
szemtől szemben - esetleg így, ügyetlen
verssorokba szedve. Arcodon nyomot
hagyott az élet sok keserve, mégis,
tenyered őrzi még kisgyermek-testem
bársonyát, s hajad szépre szürkült szálain
ifjúságod száz emléke lépdel át.
Úgy érzem, már végtelen idő óta
nézem az ujjaid közül illanó
cigarettafüstöt, s az apró medált
a szegycsontod fölött, s arra gondolok,
a te jézusod most engem is szeret.
Ez a Te napod, anya, s lám, nem viszek
mást haza, csak örömkönnyeket, hogy ma
is elmondhattam, ha másként nem, hát így,
suta strófákba rejtve: köszönöm...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése