Leteszlek

Nehéz vagy. Pedig a lélek súlytalan,
akár egy kolibri. Mégis, úgy érzem,
nem tudlak már sokáig cipelni. Hisz'
épp elég nekem, mit a sors rám rakott,
nyakamban viszem a nyűgös tegnapot,
és a holnap hátizsákja se pille-
könnyű poggyász. Az élet nemcsak Téged,
olykor engem is meggyaláz, és gondom
magam hurcolom, nem rakom válladra
tehernek. (...) Elfáradtam. Most leteszlek.
S Te gyere mellettem - úgy, ahogy rég,
mikor még hitted: a felhők fölött kék...