Olykor felriaszt az éjjel -
s fülembe dübörög a csend.
Az éjfél holnapot érlel,
mint kalászban érik a rend.
A volt és a lesz peremén
némán inog a pillanat,
majd a kifeszített időt
felhasítja egy gyorsvonat.
Ma csillagtalan az égbolt,
sivár, szomorú végtelen.
Egy mozdony sípja felsikolt -
roncsolt álmok a síneken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése