Ahogy az alagút, meg a vége,
vagy mint a penge és az éle,
alma meg a héja, kés szalad
a vajba, úgy vagyunk mi már.
Ahogy a háború, meg a béke,
vagy mint az ágynak a két széle,
kártya meg a párja... Megpakolva
mit sem ér a félfülű kosár.
Ahogy a Vénusz, meg a fénye,
vagy folyóban a Holdnak képe,
ahogy Thales meg a körök, örök,
mint az alagút, na meg a vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése