Sír egy bokor

Hirtelen száll le az este,
kékbe bújnak mind a fák,
megnyúlik az árnyak teste,
úgy várják az éjszakát.
Konok hideg jár az úton,
lába nyomán zúzmara,
nyögő ágnak hangját hallom,
égig száll a sóhaja.
Pőrén reszket, sír egy bokor:
jönne bár tűz, égő pokol!
Gyújtanád fel a telet,
aranyhajú kikelet!