2006. január 6., péntek

Árnyék a falon

Árnyék suhant át a szobán,
s egy pillanatra megállt szívem fölött,
mint mikor tiszta ég alatt
valahol a távolban már mennydörög.
Lélegzetem is elakadt,
ahogy az ólmos perc megszorongatott.
Fuldokolva néztem rád, de
nem ütöttél faladon ma ablakot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése