Március csüng a nyakamon

Felhasadt az égkék vászon,
a Nap kihízta mára a telet,
távolban, a láthatáron
szalad egy szőke, vékony kisgyerek.

Ideér és ölbe kapom,
körbetáncolom vele a kertet,
március csüng a nyakamon,
és fülembe suttogja e verset.

Átkulcsol kis lábaival,
az aprócska tavasz maradna már,
de felkapja a fényvihar,
s kikacag bennünket a február.