Sóhaj és lehelet

A mának élek. Huszonnégy órákban
mérem az időt - nincs holnap és
nem érdekel a tegnapelőtt.

Nem gyűjtök pénzt se bankban,
se párnacihában, bakancslistám nincsen,
mezítláb is megyek, ha visz a lábam.

Nem tervezek, csak élem, mit a sors
épp megengedett, hisz a reggel
csupán sóhaj, az este meg lehelet.

Élek a mának, mert minden nap
törékeny, csak csöndesen ülök a
karma lágy ölében,

mert semmi se biztos, az élet meg
pláne - ha ránk is néz az Isten,
ki tudja, hogy lát-e.